ÚJPESTI VÍZTORONY ÉS KÖRNYEZETE REVITALIZÁCIÓ

Az 1970-80-as években épült lakótelepek és a 130 éves Clarisseum között, szanálandó tömbök és a leendő metró-nyomvonal helyén, közúti felüljáróval és a váci vasútvonallal széttagolt területen teljes infrastrukturális-városszerkezeti fejlesztésre van lehetőség. Ennek a megújulásnak szimbolikus kulcseleme lehet az 1912-ben emelt, de mára használaton kívüli Víztorony. A speciális műemlék megnyitása, hasznosítása (vagyis megmaradása) egyúttal a helyi közösség építésének eszköze. A közösségi-szabadidős, kiállító-, vagy lakótérré alakítás mellett megoldást kell adni a térség olyan problémáira is, mint az átmenő közlekedés terhelése, a megnövekedett lakótelepi parkolás, a zöldfelület/élővilág-revitalizációja, vagy az alközpont-jelleg hiánya. A torony felújításának módjai és a kortárs beavatkozások különböző léptékei csak ebben a bonyolult rendszerben értelmezhetők.